Összesen 45 autógyártó mintegy 270 modelljét érintette az előző évben a visszahívás.

Mindez 385 akció keretében valósult meg.

Ez az eljárás nem számít újdonságnak az autóiparban, és olyankor beszélhetünk róla, amikor egy adott típusnál, vagy változatnál fény derül egy rendszeresen előforduló műszaki hibára, természetesen különösképp akkor, ha az veszélyes is.

A visszahívást elrendelhetik a hatóságok, de arra is van példa, hogy önkéntes. Amerikában például rendkívül keményen lépnek fel a mulasztásokkal szemben, az Európai Unióban egy fokkal engedékenyebb a fogyasztóvédelem.

Évről évre jónéhány akcióban visszahívnak autókat különböző okokból kifolyólag, de nem mind kap nyilvánosságot.

Összehasonlítva a tavalyi év átlaga nem változott számottevően a 2020-ashoz képest. Az okokat hosszasan részletezhetnénk, egyrészt az autókban alkalmazott technológiák összetettségét emeljük ki, másrészt fontos tényező az éles versenyhelyzet. A gyártókon ugyanis többnyire óriási a nyomás, hogy minél gyorsabban piacra dobják az újabb modelleket.

Ezen kívül igencsak nagy az a mérték, amit nem ők tudnak közvetlenül befolyásolni – az alkatrészek körülbelül 75%-át ugyanis nem maguk készítik el, hanem beszállítóktól vásárolják meg. Ez érthető okokból nehezebb házon belüli minőségellenőrzést eredményez.

A visszahívások jellemzően nem egy adott modell összes példányát érintik, többnyire pontosan körülhatárolható időintervallumban elkészült darabokra szűkítik az eljárást. Természetesen ezeken a tartományokon belül sem törvényszerű az adott hiba megjelenése, sokkal inkább potenciális veszélyről van szó.

A leggyakoribb okok a motorral kapcsolatos gondok, de csak kevéssel marad el tőle a tűzveszély. Ezen kívül előfordul még légzsákhiba, valamint a fékeket, futóművet, és kormányzást érintő gond is.